Mire figyelj, mielőtt megérkeznek a fagyos napok?
Van az a szeptemberi vagy októberi pillanat, amikor az ember elégedetten végignéz az udvarra érkezett tűzifán, hátradől, és gondolatban már ki is pipálja a telet.
Fa van. Pipa.
Kandalló vagy kazán van. Pipa.
A többit majd megoldjuk.
A probléma általában ennél a „majd megoldjuk” résznél kezdődik.
A fa bekerül a kerítés mellé, esetleg letakarjuk az első kezünk ügyébe kerülő fóliával, az alsó sor pedig szépen ráül a nedves talajra. Mire aztán januárban valóban szükség lenne rá, néhány hasáb már olyan nyirkos, mintha előző életében szivacs lett volna.
A megfelelő tűzifa tárolás szerencsére nem különösebben bonyolult. Nem kell hozzá erdészeti diploma, meteorológiai állomás vagy egy kisebb mérnökcsapat. Néhány alapelvet viszont érdemes betartani, ha azt szeretnéd, hogy télen valóban száraz, használható tüzelő várjon.
A tüzifa tárolás három szabálya, amit nem érdemes megspórolni
A jó tárolás lényege röviden három dologban összefoglalható: ne érje alulról folyamatos nedvesség a fát, járjon körülötte a levegő, és maradjon ott, ahová pakoltad.
Ez utóbbi elsőre viccesen hangzik, egészen addig, amíg egy rosszul megépített farakás úgy dönt, hogy inkább vízszintes helyzetben folytatná az életét.
Ne a földre: a nedvesség alulról is támad
A tűzifát lehetőleg ne közvetlenül a talajra rakd.
Esős időben vagy rosszul vízelvezető területen a föld hosszú ideig nedves maradhat, ezt a nedvességet pedig a farakás alsó része fokozatosan felveheti. Így hiába száradt már megfelelően a fa, a rossz tárolással újra visszanedvesedhet.
A megoldás egyszerű: emeld el a talajtól.
Erre használható stabil raklap, megfelelő gerenda, alátét vagy kifejezetten tűzifa tárolására készült állvány. A lényeg az, hogy legyen egy jól szellőző réteg a föld és a fa között.
Nem kell fél méter magas dobogóra gondolni. Már néhány centiméter is sokat számíthat, ha így a víz nem közvetlenül a fahasábok alatt áll meg.
És valljuk be: februárban amúgy sem túl szórakoztató gumicsizmában kibányászni a sárból a tüzelőt.
Szellőzés mindenekfelett
Az egyik leggyakoribb hiba a tűzifa teljes becsomagolása.
Elsőre logikusnak tűnik: ha mindent befedünk vastag fóliával, nem éri eső, tehát száraz marad.
Csakhogy a fában lévő nedvességnek valahová távoznia is kell.
Ha a rakást minden oldalról hermetikusan lezárod, a levegő nem mozog megfelelően, a pára bent maradhat, a száradás pedig jelentősen lelassulhat.
Magyarul: sikerült esőkabátot adni a farakásra, csak közben elfelejtettünk szellőzőnyílást hagyni rajta.
A felső védelem ettől még fontos. Egy tető, eresz vagy megfelelően elhelyezett takarás segít megóvni a fát a közvetlen csapadéktól. Az oldalakat azonban lehetőleg hagyd szabadon, hogy a levegő át tudja járni a rakást.
Stabilitás: a farakás ne legyen óriás Jenga
A következő kérdés az, hogyan pakolod fel a hasábokat.
A jól rendezett farakás nemcsak szebben mutat, hanem biztonságosabb is. Ez különösen fontos, ha gyerekek vagy háziállatok mozognak a közelében, illetve ha a fa járda, terasz vagy gyakran használt útvonal mellett kap helyet.
Érdemes egyenletesen, stabilan építeni a rakást, és kerülni a túl magas, keskeny tornyokat.
Ha minden harmadik fahasáb csak azért marad a helyén, mert az előtte lévő kettő megtámasztja, valószínűleg érdemes újragondolni a konstrukciót.
A tűzifa ugyanis remek tüzelőanyag, de építőipari statikai rendszerként kevésbé megbízható.
Tűzifa tárolás állvánnyal: kevesebb káosz, több levegő
Ha nem szeretnél minden ősszel új tárolási rendszert építeni megmaradt raklapokból, téglából és abból a két deszkából, amely „még biztos jó lesz valamire”, praktikus megoldás lehet egy tűzifatartó állvány.
Egy jól megválasztott tartó egyszerre több problémára is megoldást ad.
Megemeli a fát a talajtól, segít rendezett formában tartani a hasábokat, és megfelelő kialakítás esetén a légmozgást sem akadályozza.
Kültéri használatnál különösen fontos a stabilitás és az időjárással szembeni ellenállás. Ha most szeretnéd kialakítani vagy rendezettebbé tenni a farakás helyét, érdemes átnézni a praktikus, szellőző tűzifatartók kiválasztása során elérhető különböző méreteket és kialakításokat.
A megfelelő méret elsősorban attól függ, mennyi fát szeretnél tárolni, és mekkora hely áll rendelkezésre.
Fém vagy fa tűzifatartó?
Mindkét megoldásnak megvan a maga helye.
A fém állvány általában stabil, tartós és könnyen tisztán tartható, ezért kültéren és modernebb környezetben is praktikus választás lehet.
A fa tűzifatartó természetesebb megjelenést adhat, és jól illeszkedhet egy rusztikus kerthez, fedett teraszhoz vagy faház mellé.
A döntésnél azonban ne csak a megjelenést nézd.
Fontos a méret, a terhelhetőség, az elhelyezés és az is, hogy kültéren mennyire lesz kitéve esőnek, hónak vagy egyéb időjárási hatásoknak.
Rendezett farakás kint, kulturált tűzifatárolás bent
A tűzifatartó nemcsak az udvaron lehet hasznos.
Ha kandallóval vagy fatüzelésű kályhával fűtesz, praktikus lehet néhány napi tüzelőt bent is tartani. Így nem kell minden alkalommal kabátot húzni és kivonulni az udvarra, amikor elfogy két hasáb.
Egy kisebb beltéri tűzifatartó ráadásul sokkal rendezettebb, mint a kandalló mellett spontán kialakuló farakás.
Tudod, az a „csak ezt a pár darabot teszem ide” kupac, amely két hét múlva már önálló lakberendezési irányzatnak számít.
Arra azért érdemes figyelni, hogy beltérben se zsúfold túl a tartót, és a fa körül továbbra is maradjon megfelelő légmozgás.
A jó tűzifa tárolás télen fizetődik ki igazán
A tűzifának valójában nincs sok igénye.
Nem kér fűtött garázst, panorámás kilátást és saját szobát.
Mindössze azt szeretné, hogy ne álljon vízben, kapjon levegőt, és lehetőleg ne essen szét körülötte a tárolórendszer.
Ha a fát elemeled a talajtól, megvéded a közvetlen csapadéktól, hagyod szellőzni és stabilan helyezed el, máris sokat tettél azért, hogy a fűtési szezonban megfelelő állapotú tüzelő álljon rendelkezésre.
És van ennek egy kevésbé szakmai, de szintén fontos előnye is: az udvar sokkal rendezettebb lesz.
Mert van különbség aközött, hogy „itt tároljuk a tűzifát”, és aközött, hogy „ott hátul van az a kupac, amit inkább ne nézz meg közelről”.
Érdemes tehát még a hideg idő előtt kialakítani a fa végleges helyét.
Januárban ugyanis sokkal jobb a kandalló előtt ülni, mint fejlámpával, gumicsizmában száraz fahasábokra vadászni az udvar végében.
